Nyolcadik évfolyamához érkezett a Jogesetek Magyarázata. A lapot 2010-ben azzal a céllal indította útjára Jakab András alapító főszerkesztő, hogy egy a magyar szakirodalmi kínálatban addig ismeretlen műfaj, a kötött szerkezetű esetelemzés meghonosításával hozzájárulhasson a hazai jogi kultúra fejlesztéséhez és a bírói gyakorlat feletti szakmai kontroll erősítéséhez. A folyóirat hét évfolyamának tapasztalatai alapján úgy gondoljuk, hogy jó úton haladunk e célkitűzések megvalósításához. A JeMa ma már egyértelműen jelen van a jogászi köztudatban, a gyakorló jogászok körében és a jogtudományi szférában egyaránt. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy szerzőink a jogászi professzió minden irányából érkeznek: neves vagy épp pályájuk elején álló egyetemi oktatók, doktorandusz hallgatók, ügyvédek, sőt ügyészek és bírák is. Külön öröm számunkra, hogy szerzőink és olvasóink sorában bírákat is köszönthetünk, hisz ez azt mutatja, hogy a JeMa a bírói szervezeten belüli szakmai önreflexióhoz is hozzá tud járulni. A szerzők személyi köre mellett a szerkesztőket és a szerzőket közvetlenül elért megkeresések, vélemények, azt mutatják, hogy a megjelent ítéletkritikák nyomán szakmai párbeszéd tudott létrejönni a tudományos szféra és a gyakorló jogászság között.

A lap a jövőben is ezen az úton halad tovább. A szakmai színvonal emelése érdekében cikkeink – 2014-ben bevezetett – kettős vak lektorálását (double blind peer review) a jövőben is folytatjuk, kiemelten annak a szakmai felelősségnek is a tudatában, amit jogerős bírói ítéletek kritikai elemzése követel. Többek között az anonim lektorálásának köszönhetően jó esélye van annak, hogy a JeMa „A” listára kerül az MTA folyóiratminősítő listáján.

Szerkesztőbizottságunk: az alkotmányjogi rovatot Csink Lóránt, a büntetőjogi rovatot Szomora Zsolt, a közigazgatási rovatot Kovács András, a magánjogi rovatot Menyhárd Attila, a luxemburgi rovatot Varju Márton, a strasbourgi rovatot Kirs Eszter, az érveléstani rovatot pedig Szabó Miklós vezeti. Ahogy eddig is, a jövőben is várjuk szerzőink írásait és számítunk olvasóink észrevételeire.

Szomora Zsolt
főszerkesztő

Egy új jogtudományi folyóirat indítása a hazai jogi és intézményi környezetben mindenképpen bátor, ugyanakkor szellemileg ösztönző, a viszonyokat, a jogi gondolkodást alakító, szemléletformáló vállalkozás lehet. Bátor, mert ezek a jogi, intézményi viszonyok merevek, az újjal szemben jórészt elutasítók, a változásokat csak lassan, lépésről-lépésre beengedők. Az „új időknek új dalaival” való betörés lehetősége Ady óta is legalábbis igen küzdelmes, és nincs ez másként egy alapvetően sokkal inkább evolúciós, mint forradalmi tudományterületen, a jogtudomány területén sem.

Szellemi, szemléletformáló, ösztönző és újat hozó folyóiratra azonban a jogtudomány területén is szükség van. Különösen igaz ez, ha a tervek szerint negyedévenként megjelenő folyóirat azzal a célkitűzéssel indul, hogy jogeseteket elemez, jogesetek, ítéletek kritikai bemutatását végzi el. Az elemzett jogesetek pedig a civilisztika, a büntető-, az alkotmány- és a közigazgatási jog területére egyaránt tartozhatnak, de alkalomszerűen kiterjedhetnek a strasbourgi emberi jogi gyakorlat és érvelés elemzésére is.

A fenti cél nem más, mint egy - Nyugat-Európában élő és bevett - módszernek a magyar jogi kultúrába való behozatala. Annak a szándéknak a megfogalmazása, hogy a jogi munkát, a bírói munkát is lehet színvonalas elemzés alá venni, bírálni, vagy éppen elismerően szólni róla. A sok érdemtelen - politikai vagy publicisztikai - kritika után üdítő a szándék, hogy a szakma elemezzen. Nem a szobatudós, hanem a gyakorlatban is jártas, a joggyakorlat követelményeit és szabályait is ismerő szakember szóljon színvonalasan hozzá az ítélkezéshez az ítéleteken át. Nem az öncélú bírálatért, hanem jó szándékúan, a javítás érdekében. Mert csak az ilyen kritika nyerhet meghallgatást bírói, szakmai körökben, csak az ilyen kritikai elemzés igényelheti, hogy a jogállam egyfajta garanciája legyen.

E sorok írójának határozott véleménye az, hogy az ítélkezés minősége javításának a jogalkotás és a jogi oktatás színvonalának jelentős emelése mellett csak akkor van esélye, ha a bírói megközelítésben újra kifejlődik egyfajta esetjogi kultúra is. Egy szemlélet, amely határozatokat elemez, vet össze és mérlegel, a saját döntés meghozatalakor mások érveit, gondolkodását, ítéleteit is figyelembe veszi. Az ehhez szükséges feltételeket, az ítéletek legszélesebb körű nyilvánosságra hozatalával és kereshetővé tételével is meg kell teremteni.

Reményeim szerint a most útjára indítandó folyóirat is ezt a törekvést segíti majd és hozzájárul ahhoz, hogy jogtudomány és joggyakorlat újra közelebb kerüljön egymáshoz.

Dr. Baka András
a Legfelsőbb Bíróság elnöke